Blue Hell

Kék Pokol nevű szórakozó hely, koncertek, fellépések helye.

Valahogy nem igazán akarok felkelni, főleg a tegnap esti buli után. Úgy volt, hogy a mai fellépésre próbálunk egyet a srácokkal, de aztán nem így lett. Kissé eldurvult a dolog és buli lett belőle az egyik szórakozóhelyen, valamikor hajnalban estem haza a kis lakásomba, ami nem nagy, de nekem pont megfelel és a rendetlenséget is szeretem, nekem aztán senki ne akarja megmondani, hogy mit csináljak és mit hova pakoljak. Valamikor délután ébredek, pontosabban kinyitom a szemem és már csuknám is vissza, de tudom, hogy nem tehetem. Össze kell kapnom magam. Nem mindennap kapunk olyan lehetőséget, hogy egy ilyen zenekar előtt léphetünk fel, ami országosan elismert. Ehhez képest mi még nem vagyunk ennyire híresek, de itt a lehetőség. Kiesek az ágyból és próbálom összeszedni magam. Zuhany, kávé, reggeli, ez már nagy teljesítmény tőlem, főleg ennyi idő alatt, mert meglepően hamar elkészülök, de így sincs sok időm arra, hogy felöltözzek, hiszen egész eddig törölközővel a derekamon mászkáltam a lakásban. Feldobok egy kis sminket, csak a hatás kedvéért, elég egyedi vagyok én már így is a tetoválásaimmal meg a piercingekkel, de szeretem fokozni. A ruhám egyszerű, egy farmer és bakancs, meg egy mintás póló, persze az alapszín a fekete, mást nem is nagyon szoktam, ezen kívül csak a leopárdminta jöhet, de az bármilyen mennyiségben. Felkapom a gitárom és taxival jutok el a klubba, nem érzem magam józannak a tegnapi után, meg szerintem erre bőven fogok még inni, szóval nem érdemes máshogy nekivágni ennek. Meglepő módon nem késtem el, pedig majdnem mindig én érkezek utolsónak, de most nem, csak az én bandám van itt, a másikból, akiknek az előzenekara leszünk, még senki nincs itt. Pakolászok, előveszem a gitárom, szóval elmélyülök, amikor a hátam mögött egy nőies hang szólal meg és a nevemen szólít. Megpördülök és máris szembetalálom magam a Misery énekesnőjével. Azon túl, hogy mindig elkések, pörgök, kapkodok, elég jól jellemez még az is, hogy nem nagyon tudom titkolni az érzéseimet. Így van ez most is, ahogy ezzel a dögös cicával nézek szembe.
- Hú bassza meg... hello. Te vagy Sylen igaz? Élőben még dögösebb vagy, mint a képeken – egyből benyögöm, amire gondolok, ilyen vagyok, nem szoktam gondolkodni, csak dumálni. Ezért néha megszívom, de a legtöbbször elég jól kijövök a helyzetből.
- Teljesen odavoltam, amikor megtudtam, hogy minket akarsz előzenekarnak. Miért pont ránk esett a választás? – beszélgetést kezdeményezek, mert miért ne. Akár rá is mászhatnék, de azt még a buli után is megtehetem. Előbb a meló, aztán a szórakozás.

Feljebb vannak, mint mi, nem csak a hírnévben meg a toplistán, de úgy felszerelés szempontjából is. Mindegy, valahol el kell kezdeni és nekem is van gitárom, nem is akármilyen, meg elég sokat jelent nekem, megdolgoztam azért a pénzért, amit erre költöttem. Persze Sylen gitárja is... hát szép darab, de nem vagyok az a lelkendezős fajta. Megnézem magamnak és ennyi. Viszont a csaj... őt már nem hagyom szó nélkül.
- Egy nő a sokból? Hát biztosan nem. Hány nőt ismersz, aki rockzenekar frontembere? Na ugye... Szóval... – meghajolok előtte színpadiasan, de persze elnevetem magam. Eldöntöttem, kell nekem. Nem, véletlenül sem érdekből, nem várok tőle semmit, csak egy jó éjszakát. Keményen megdolgozok mindenért, nem általa akarok híresebb lenni, inkább csak meg akarom ismerni. Jó közelről. Elnézem, ahogy pakolgat, jó csaj, jobb, mint a képeken és a segge is nagyon formás. Késztetést érzek, hogy belemarkoljak. Majd ennek is eljön az ideje. Pakolgatok, lassan kezdődik a buli, szóval össze kéne kapnom magam, de van jobb dolgom is, így a fél szemem mindig a csajon van. Még egy kérdést is felteszek, amire nem azt a választ kapom, amit hallani akarok. Fogalma sincs miért minket választottak? Ezekszerint nincs annyira képben, de nézzük a jó oldalát, legalább le tudom ma nyűgözni.
- Szóval ismeretlenül szavaztál bizalmat. Kössz, mindjárt bebizonyítom, hogy jól választottál – kacsintok rá, közben kipakolok a táskámból, mert persze az alján van a felsőm, amit fel akarok venni. Ledobom a másikat és éppen csak annyi ideig vagyok félmeztelen, hogy csorgathassa kicsit a nyálát rám, aztán már öltözök is. Felkapom a gitárom, ekkor talál be egy jó kérdés.
- Szerintem már tíz perc sincs, miért? Izgulnom kellene, idegesen rohangálni vagy vadul hangolni? Attól, mert nem vagyok világsztár, tapasztalatom már bőven van. Hidd el, csak felmegyek és letolom a bulit, nem lesz gáz – vonom meg a vállam és előhalászok egy pengetőt, meg még egyet, kell a pót. Szélesen elvigyorodok, amikor szóba kerül a gitárom.
- Látom nem csak dísz a te kezedben sem a gitár, értesz is hozzá. Valóban Epi, az én drágám. Eléggé ragaszkodom hozzá... – végigsimítok a hangszeren, pont akkor, amikor szólnak a többiek, hogy kezdünk.
- A munka az első, de el ne szökj, még nem végeztünk – nevetek fel és már elindulnék a színpad felé, de megtorpanok, visszarohanok hozzá és lekapom, a következő pillanatban meg már belekezdek az első számba a színpadon.

Kicsit bejön nekem. Jó, nem kicsit, hanem nagyon, de ezt neki nem kell tudnia. Annyit láthat rajtam, amennyit minden jó csaj, hogy megbámulom, fogalma sincs, hogy ez kicsit több, mint az, hogy bejön. Meg akarom szerezni, az, hogy mennyi időre, csak rajta múlik. Ma éjszaka az enyém lesz, a többi meg majd eldől. Ilyeneken nem izgatom magam.
- Pont azért vagy különleges, mert kevés női rocksztár van. Ez olyan pasis szakma – jegyzem meg, de nincs benne semmi, csak tényeket közlök. Engem nem zavar, ha nő van a színpadon, ők is lehetnek jók, ez csak egy tény, hogy kevesen vannak. Pont ezért olyan érdekes. Meg sokminden másért is.
- Akkor mondjuk csináljuk azt, hogy én felmegyek a színpadra, mindent beleadok, te megnézel és utána véleményt mondasz. Persze csak jót, mert végig engem fogsz nézni és képtelen leszel bármi rosszat mondani – mint egy gyerek, úgy vázolom fel a helyzetet, ami tetszene nekem, nagyon is, meg persze elnevetem magam. Nyilván nem így gondolom, jó zenésznek tartom magam, persze lehetnék még jobb, de ehhez majd hozzátesz az ő kritikája is. Tényleg érdekel a véleménye, amit azért nem sok emberről mondhatok el.
- Nem izgulok, nem ez az első fellépésünk és amúgy is... Ha izgul az ember, csak elbassza, azt meg nem akarom. Kell egy kicsi ebből és meg van oldva – ráhúzok az üvegre, ami a táskámból kerül elő, aztán leteszem az asztalra és intek, hogy igyon, ha akar. Viszont a többiek már türelmetlenek, így átöltözök és a színpad felé veszem az irányt, bár nem kapkodom el, még ráérősen beszélgetek.
- Látom, ismerem a márkákat. Nem olcsó darab, de megéri. Egyszer talán én is szerzek magamnak egyet, addig is itt van ez... Legalább annyira szeretem, mint te a tiedet – simítok végig a gitáromon, ez sem volt olcsó darab, bár szeretnék már egy másikat is, de nem tehetem meg. Nekem ez teljesen jó. Megint rámszólnak, hogy menjek, de még mielőtt megtenném, visszalépek egy csókra. Akár pofont is kaphatnék, mégsem teszi meg. Kissé meglep, de így aztán anélkül mehetek a színpadra, hogy égne a pofám a pofonjától. Nem kérdés, kellemesebb így. Tekintetemmel végig őt keresem a tömegben, illetve az emberek között, mert azért akkora tömeg nincs, de érezhető, hogy ki lesz a főzenekar, máris többen vannak, mint eddig bármelyik bulinkon. Amint találkozik a tekintetünk rákacsintok. Nem egyszer küldök felé félreérthető jeleket, mozdulatokat. Elég hosszú a buli a szokásoshoz képest, de nem bánom. Kissé fáradtan jövök le a színpadról és remélem, hogy ott találom Sylent. Mindenesetre akár ott van, akár nem, nekem szükségem van egy kis hangulatfokozásra. Tovább megmarad a buli hatása, ha egy kis fehér port felszippantok. Különben is, a lány folytatást ígért. Ahhoz meg formában kell lennem, minden értelemben. Az after ma olyan lesz, amilyennek szeretem. Izgalmasnak és élvezetesnek.

Azt hiszem bármeddig képes lennék beszélgetni vele, ami nagy szó, mert általában szeretek hamar a lényegre térni. Azt meg nem kell részleteznem, hogy mi is a lényeg. Viszont tetszik a hangja, meg az is, amit mond, szóval ez most így jó, később is ráérünk még ennél is jobban megismerkedni egymással.
- Nézhetsz végig, nem fogok zavarba jönni. Az egyáltalán mit jelent? – viccelem el a dolgot, bár tényleg igaz, nagyon ritkán jövök zavarba. Nem is tudnám megmondani, mikor voltam legutóbb ilyen helyzetben. Csak álca volt a magabiztosság, de mára már a részemmé vált. Nekem így jó. Más meg nem érdekel. Mennem kell, eltűnök, hogy szórakoztassam kicsit a közönséget is, végülis én is élvezem, de más most szívesebben csinálnék. Mindig őt keresem a tömegben, párszor össze is találkozik a tekintetünk, aztán eltűnik, látom, ahogy kimegy, nem értem minek, de mindjárt megtudom, mert a buli végén járunk. Elsőként rohanok be az öltözőbe, bassza meg, kell egy kis anyag, mielőtt keményen rányomulnék a csajra. Próbálom feltűnésmentesen elintézni, de észreveszi, elhúzza előlem, én meg felhúzom magam rajta.
- Na héé hééé... Álljunk csak meg. Ez az enyém, de ha szépen kéred, megkínállak – kapnék a cucc után, de nem ugrálok annyira, nem akarom, hogy kárba vesszen, van annak jobb helye is. Ha már nem bennem, akkor a zacskóban. Most így akar leszoktatni vagy annyira kell neki is? Hogy jönnek ide a számaik?
- Most viccelsz ugye? Hogy a fenébe ne ismerném... A ti számaitokat is szoktuk játszani, ma csak azért maradtak ki, mert furán vette volna ki magát, hogy az előzenekar titeket utánoz... – mosolyodok el, bár vannak saját számaink, közel sem annyi, mint kéne, így aztán gyakran játszunk feldolgozásokat. Többek között tőlük is, bár ezt nem vallottam volna be, ha nem kérdez rá.
- De miért? Miben tudok én neked segíteni? Mégis kell a cucc? – intek a fejemmel a zacskó felé, ami még mindig nála van. A gitáromért tényleg harapok, de ez is közel áll hozzá.
- Na Sylen add azt szépen vissza. Megosztozunk rajta, de nekem az most kell – elég nagylelkű vagyok, másnak nem adnék, de neki bármikor. Elég jó lesz így egymásba gabalyodni, legalábbis már biztosra veszem a dolgot. Ha mindketten tolunk egy kis cuccot, tuti az ágyban kötünk ki. Vagy a wc-ben. Bárhol, de egymásban. Várakozásteljesen nézek rá, hogy vagy adja vissza a zacskót vagy mondja el mit szeretne. Mondjuk ahogy elnézem, mindenki ideges, kapkod. Mi van ezekkel? Nekidőlök az ajtónak és eszembe jut valami.
- A csókért kapom? Ne mondd, hogy te nem élvezted – vigyorgok rá. El akarom csábítani, ez nem is kérdés. Megszerzem, mert kell nekem.

Azt még szó nélkül tűrném, ha neki is kellene egy kicsi. Szolgálja csak ki magát, nem gond, de az, hogy az egészet lenyúlja, hát mégiscsak pofátlanság. Annyira nem is figyelek rá, pedig látom, hogy valami nem az igazi, de engem a cucc érdekel, adja vissza, aztán beszélhetünk minden másról. Már kapnék utána, de kihúzza a kezeim közül. Hát ilyen nincs. Már drogozni sem hagyják az embert. Lassan jut csak el a tudatomig, hogy miről beszél.
- Hát azt rögtön gondoltam, hogy nem eszed meg, mivel fel kell szívni... – sóhajtok fel. Nem igaz, hogy egy nőtől nem tudom visszaszerezni a poromat. Nekem az kell. Amikor végre valamennyire túlteszem magam a poron és figyelek is arra, amit mond, egy pillanatig nagy szemekkel bámulok rá.
- Mit mondtál? Úgy érted... Várj, ezt most mégegyszer – nem vagyok benne biztos, hogy jól értettem. Még nem is szívtam. Máris képzelődök. Csak az lehet, hiszen mégis, hogy lehetne ekkora szerencsém? Jó, ez azért elég rossz dolog meg minden, de nem nekem. Nekem hatalmas lehetőség és azt hiszem vissza nem térő alkalom. Nem szoktam izgulni, de ez most meg is dől. Azt hiszem még a lábam is remeg, próbálom titkolni, de idegesen a hajamba túrok, ez beszédes mozdulat.
- Nekem kellene veletek egy színpadra állni és eljátszani a ti számaitokat? Annak a sok embernek...? – mutogatok kifelé, a tömeg felé, mert már a mi bulinkon sem voltak kevesen, nyilván nem feltétlen miattunk, hanem miattuk, de azóta csak többen lettek. Nagyon sokan várják, hogy a kedvencük fellépjen és fogalmuk sincs, hogy mekkora meglepetésben lesz részük. Az biztos, hogy nálam jobban senki nem fog meglepődni.
- Ez... ez óriási bassza meg – nevetek fel. Tudom, nem helyénvaló, de akkor is. Erre vártam már mióta, erre tessék. Az ölembe hullik. Hát rámfért már végre.
- Mármint bocs, nem örülök, hogy lesérült, de azért... hát na, erre nem fogok nemet mondani. Hát hülye vagyok én? – vigyorgok egyre szélesebben, a végén már szinte kiabálok, elvégre zaj van és túl kell kiabálni. Meg legalább kiadom magamból a dolgot, nagyon tetszik a helyzet.
- Hú a kurva életbe, ez jobban felpörget, mint az a cucc – intek a fejemmel a drog felé, amit szépen lenyúlt, ezért összeszűkült szemekkel nézek rá.
- Azért kíváncsi vagyok rá, mit kapok érte a buli után. Ez azért nem kis feladat, szóval addig találd ki – fogom szaván, kicsit sem veszek vissza, pofátlanul közlöm vele, hogy ő hozta fel, akkor tartsa is be. Erre sem mondok nemet, ez is egy kihagyhatatlan ajánlat.
- A buli után kérem vissza a cuccot. Kapsz belőle, de kérem vissza. Most megy egy listát, gyorsan... Nem a színpadon akarom megtudni, melyik számokat toljuk ma – vigyorgok, pörgök, kapkodok és kivillantom az összes fogam. Ezt nem hiszem el, micsoda buli lesz ez. Ha megkapom a papírt, leülök, de nem oda, ahova kellene, hanem az asztalra és iszok egy kortyot, de nem a piámból, nem kell alkohol. Igaza van Sylennek, ehhez józannak kell lennem.
- Menni fog. Tényleg... Mindet vágom, kivéve... ezt – mutatok rá az egyikre. Ismerem a dalt, de nem tudnám eljátszani a basszusgitáron.
- Ez nem fog menni, ismerem, de nem merem bevállalni. Kihúzzuk vagy tolunk helyette mást? – vetem fel, máris belepofázok, mintha benne lennék a bandába. Nem csinálom direkt, ha egyszer nem tudom, akkor nem, ez meg jó ötletnek tűnt, hogy akkor húzzuk ki vagy cseréljük le és megmarad a koncertidő.
- Ez de kurva jó lesz... Veled egy színpadon – felugrok az asztalról és Sylen nyakába vetem magam. A változatosság kedvéért most nem kapom le. A nyakát célzom meg inkább, egészen érzékien.

Az már nem is érdekel, hogy nála van a porom. Amit mond, el sem hiszem, lassan esik csak le, annál szélesebb lesz a mosolyom. Ez akkora lehetőség... Megmutathatom mit tudok még, azon kívül, hogy játszom egy zenekarban. Az nem nagy dolog, sokat próbálunk, de így, hogy beugrok egy másik zenekarba, az már valami. Nagyon remélem, hogy nem fogok beégni és menni is fog. Ismerem a számokat, de soha nem lehet tudni. Meg hát azért velük egy színpadon... Lássuk be, magasabb szinten vannak, mint mi. A srácok meg biztos nem fognak kiakadni, hiszen én csak jófej vagyok és segítek másoknak. Nem szokásom, de ez most más. Tényleg nem érdekel a por, pörgök így is, ezt el sem hiszem. Készülődök, érdeklődök, aztán fennakadok egy számon, de gyorsan lecseréljük, megoldva ez is.
- Azt ismerem, jó lesz helyette. Azt még mi is játszottuk régebben – vágom rá, az az egy, amit tőlük szoktunk tolni. Magam sem értem, honnan ismerem a többit, de ismerem és ez a lényeg. Nem fogom bevallani, hogy majdnem az összes dalukat játszottam már a próbatermünkben. Nem nyilvánosan, szóval ez lesz az első alkalom, hogy megmutathatom, mennyire vagyok jó. Le kéne nyugodnom, de most nem megy, inkább pólót cserélek, még jó, hogy egész készletem van. Nézzek már ki máshogy, mint az előbb. Most nem szórakozok sokáig, fontosabb dolgom van, hangolni kell, mindenhogyan. Magamat is rá kell hangolnom, más számok, más felállás, más zenekar. Szinte magamhoz sem térek a meglepetéstől, máris a színpadon találom magam. Belevágunk, jó kemény a kezdés és tartjuk is a szintet. Eléggé durva buli lesz belőle és sikerül nem elbasznom, magamhoz képest is a jobbik formámat hozom. Bírom Sylen szövegeit, nagyon tudja, mi kell a közönségnek. Mondjuk a mi énekesünk is betalál általában, de lenne még mit tanulnia. Látom is a bandám a tömegben, tátott szájjal, már előre hallom, mit fogok kapni az öltözőben. Nem egyszer pillantok Sylenre, nem azért, mert bizonytalan vagyok, éppen ellenkezőleg, csak jó nézni. Mire észbekapok, már a tapsnál tartunk, elég nagy sikerünk volt, nem fogadták rosszul, hogy kölcsönbasszerossal tolta le a zenekar a bulit. Mire Sylen is belép az öltözőbe, engem már a srácok ugrálnak körbe, hogy mennyire jó voltam, ami igaz, tényleg nem voltam rossz, de azért ennyire jó sem... Engem különben is csak az érdekel, hogy Sylen a nyakamba ugrik, mire meglepetten, de egyből átölelem. Nyekkenek egyet a meglepetéstől és körbeforgunk.
- Azért ne túlozz. Ismertem a számokat, ennyi. Más is megtette volna – lassan teszem vissza a földre és nagyon nem akarom elengedni. Úgy érzem máris közelebb vagyok a célomhoz. Ha ma még őt is megkaphatnám... Hát el sem hiszem, az már tényleg túlzás lenne, de miért ne jöhetnénk össze.
- Arra gondoltam viszont, hogy elmondhatnád, mit kapok ezért. Mármint ne értsd félre, hatalmas lehetőség volt, köszönöm, de azért az a kis privát felajánlásod... Izgatja a fantáziám – vigyorodok el, miközben még mindig ölelem. Éppen csak annyira tolom el magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni. A por? Eszembe sem jut. Akár nála is maradhat, nem kell. Esetleg később, mert elég jó hatással van rám. Akkor aztán holnap estig képes lennék megdolgozni a csajt az ágyban. Végülis ez a terv. Az sem érdekel, hogy mindenki minket néz. Az, hogy a nyakamba ugrott, senkinek nem tűnt fel, az viszont igen, hogy azóta sem engedjük el egymást.
- Szóval szerintem jöhet az after, mit szólsz? – az már más kérdés, milyen after. Belecsókolok a nyakába és hagyom, hogy csámcsogjanak rajtunk a többiek.

Ezt el sem hiszem. Már eleve az nagy dolog volt, hogy egy ilyen banda előtt játszhatunk. Aztán be kellett ugranom helyettesként. Lehet ezt még fokozni? Igen lehet... Méghozzá úgy, hogy megszerzem magamnak a banda egyetlen, szexi női tagját. Eleve úgy jöttem ma ide, hogy benne van a dologban, hogy nem egyedül megyek haza vagy ki tudja hova. Titkon az is megfordult a fejemben, hogy Sylen lesz az, akivel a mai éjszakát töltöm. Most viszont, hogy ez egyre biztosabbnak tűnik, letörölhetetlen a vigyor a képemről. A bandám többi tagja nagyjából a pokolba kíván, látom rajtuk, hogy szemétnek tartanak, amiért mindent megszerzek ma, amit csak lehet. A hírnevet, a dicséretet... és egy vad éjszakát ezzel a nem akármilyen csajjal.
- Ja kártyázni, persze... Esetleg akkor, ha a vesztesnek vetkőznie kell. Jól játszol? Mert én nagyon – vágom ki magam, valójában kártya sem nagyon volt még a kezemben, de az az érzésem, hogy most sem lesz. Az, hogy nem lakik messze, újabb jó hír. Komolyan, el sem hiszem... vele még a város másik végére is elmennék, de úgy tűnik ezzel sincs gond. Minél előbb kettesben leszünk, annál jobb. Valamiért azt hittem, ez a csaj megközelíthetetlen, bár akkor is bepróbálkoztam volna, az ilyesmi nem érdekel, aki ismer tudja jól, hogy aki kell, azt megszerzem. Külön jó, hogy most nem kell akkora energiát fektetni ebbe, hiszen Sylen is úgy gondolkodik, ahogy én. Ami jó, arra kár nemet mondani. Mi pedig csak jó dolgokat művelhetünk együtt. Akár a színpadon, akár az ágyban.
- A közönséghez? Várj még ne, hogy áll a hajam... – tiltakoznék, de felesleges, hiszen húz magával. Nem mintha erősebb lenne, de nem akarok nemet mondani, ráadásul igaza van, minél előbb túltesszük magunkat a kötelező dolgokon, annál hamarabb szabadulunk. Ami jelenleg fő szempont. Fogalmam sincs hány kép készül és hány aláírást adunk, de mindenesetre elég gyorsan haladunk. Közben le sem tudom venni a szemem Sylen-ről, már a tekintetemmel szinte felfalom, amikor csak lehet hozzáérek. Egészen addig megy ez, amíg vissza nem megyünk az öltözőbe, hogy összeszedjük a cuccainkat. Addig tart a türelmem és kiéhezetten nyomom a falhoz a csajt, az sem érdekel ki van még az öltözőben rajtunk kívül. A háta a falhoz simul, a melle a testemhez és lecsapok a szájára.
- Most már tényleg mennünk kéne – nyögöm bele a csókba. Kezem a derekán simít végig, hallom, ahogy a többiek véleményít nyilvánítanak. Ki így, ki úgy, de nekem most csak Sylen a lényeg. Belemarkolok a fenekébe, ennyi előzetes nekem is jár.

Nagyon tud valamit a csaj, hiszen le sem veszem róla a szemem, ami azért nem jellemző rám. Illetve nem, a bámulás az jellemző. Viszont, ha kinézek valakit, arra rá is megyek, nem várok, ebben az esetben viszont elég visszafogott vagyok. Nem is értem, pedig láthatóan Sylen sem tiltakozik egy jó éjszaka ellen. Ezt már szeretem. Nem bírom az olyan csajokat, akik rágörcsölnek és előre el akarnak tervezni minden lépést. Sylen láthatóan nem ilyen, neki nincs ellenére egy kis szórakozás és valószínűleg nem fogja felvágni az ereit, ha ennyi lesz az egész, egy jó szex. Aztán ki tudja... nem tervezek, csak élvezem, amit kapok.
- Jó, akkor legyen ez. Pókerezünk és a vesztes vetkőzik... hamar lekerüld rólad a ruha, szólok előre... Mi lesz, ha már nem tudsz mit levenni? Ja tudom már, akkor máshogy folytatod – rákacsintok. Nem nehéz kitalálni, mi az a máshogy. Ez a játék nem lenne rossz ötlet, de talán egyszerűbben is megtudhatom, milyen fehérneműt rejt a ruha. Meg azt, hogy mit rejt a fehérnemű. Mindenesere le kell állítanom magam, mert a gondolataim kezdenek testet ölteni ott lent a nadrágomban. Egy kis önuralom kell csak, Sylen mára az enyém, ez nem kérdés, csak ki kell várnom, amíg a szokásos körökön átesünk. Türelmetlenebb vagyok a szokottnál és gyorsan osztom ki az aláírásokat, pózolok a fotókhoz, míg végül ismét az öltözőben találjuk magunkat.
- Örülök, hogy egyetértünk – vigyorodok el. Olyan tipikusan, ami rám jellemző. Mindketten menni akarunk, azt is tudjuk hova, szóval már csak cselekedni kéne, méghozzá gyorsan. Igen sürgető már nekem a dolog, de nem akarom elsietni, ha már egyszer megkapom a csajt, azt akarom, hogy emlékezzen minden részletre. Szeretek mély benyomást tenni az emberekben. Akár így, akár úgy, de emlékezetes szoktam maradni. Nem érdekel ki néz meg minket, amikor Sylent kicsit sem visszafogottan nyomom a falhoz és szinte felfaljuk egymást.
- Kössz bébi, te sem panaszkodhatsz... bár... zavar ez a sok ruha, szeretném végre jobban felderíteni, mit is rejtegetsz – suttogom ajkai közé a csábító szavakat. Nehezen szakadok el tőle, de megteszem, mert kettesben mégis élvezetesebb lesz. Fogjuk a cuccainkat, na meg egymás kezét és kifelé vesszük az irányt. Még páran megállítanak, mi meg eleget teszünk az aláírás, kép és ehhez hasonló kéréseknek, közben pedig támad egy remek ötletem. A pultos a haverom, nem tudom még hogyan, de úgyis elszámolunk, így aztán lazán elemelek egy üveg piát és vigyorogva megyek tovább a zsákmánnyal.
- Ez jól fog még jönni – jegyzem meg és végre a szabad levegőre érünk. El sem hiszem. A csaj, akire már jópárszor hm... kivertem, mit tagadjam, végre itt áll mellettem teljes valójában és arra készülünk, hogy kellően megünnepeljük a mai estét, ami igazán jó volt.
- Mutasd az utat, fogalmam nincs merre kell menni. Tuti nem laksz messze? Ennyi cuccal nincs kedvem sétálni – vigyorodok el. Persze, hogy nem a séta zavar, ezt ő is nagyon jól tudja. Mielőtt tovább megyünk, azért kell még egy csók. Csak, hogy észben tartsam, mire is készülünk. Nem az alvásé lesz ma a főszerep, hanem az élvezeté.