Dorian szobája

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2014. Feb. 21.

Kifejezetten semmilyen napja volt, ki sem mozdult a szobájából a reggeli kötelező kontroll vizsgálatot leszámítva, ahol vért vettek tőle, és különböző méréseket végeztek, és amióta visszakísérték onnan azóta ki se moccant, kicsit sápadt, amúgy sincs jó kondiban és a vérvétel megviselte egy kicsit, gyengének érzi magát, és inkább pihen, nem rég kapott egy könyvet is, és éppen azt lapozgatja most is hogy megkeresse hol tart benne, és az ágyon heverészik, kivételesen nyugodt, nem érzi hogy bármi is rossz lenne, vagy a pánik előjele lenne. Fekete melegítőalsót visel és egy szürke csónaknyakú pólót, nem szereti ha szűk, azt fojtónak érzi és nem érzi jól magát benne. Haja felnyírva és melírozva ezt megengedik, bár szerinte csak azért mert valakinek így tetszik hogy így van de nem tudja ki lehet az. Hasra fordul, és felnyög egy kicsit ahogy helyezkedik, és a könyvét lapozgatja, és megijed mikor zajt hall, az ajtó nyílik, odapillant a vacsorát hozzák be, de nem éhes, mostanában nem nagyon akar enni, de felkel hogy a kötelező orvosságot bevegye amit méregnek érez minden alkalommal, de ha nem teszi akkor drasztikusan nyomják belé egy nagy tűvel, azt meg inkább nem akarja, nem akar leszedálódni. Aztán amikor elmennek, visszatelepszik az ágyra érintetlenül hagyva a vacsit, úgyis csak reggel viszik el a tálcát, mikor a reggeli jön, és az estére olvasni tervezett amíg nincs lámpaoltás, de az még később van. Az újabb ajtónyitásra megint felnéz, és nem moccan meg, bár tudja ki az, az új doktor, a szép doktor.
- Jay doktor... - köszön neki, és valahogy talál benne valamiféle vonást amitől fél, noha még egy ujjal sem bántotta. Mégis van benne egy egészséges félsz a férfival szemben, mert hallotta már üvölteni is. Felül az ágyon és a falnak támasztja a hátát, láthatja az érintetlen zsömléket és a valamiféle szalámit mellette amihez nem nyúlt még hozzá, pedig már egy órája is ha behozták.

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2014. Feb. 21.

Kicsit késő van már, de ez megszokott, hogy még ilyenkor is munka van. Wrighton doktor az ideje nagy részét itt tölti, a kórházban, de nem feltétlen azért, mert élvezi a munkáját. Persze mindig talál magának szórakozást. Ez a hely az, ahol bármit megtehet és mégsem derül ki, hiszen ki hinne a bolondoknak. Kevésbé hihető, hogy egy olyan férfinek, mint a doki, egy másik pasi kell, ráadásul pont innen, ezek közül, akik néha még magukról sem tudnak. De azért a dokinak is van ízlése. Nem fordult elő gyakran, hogy talált a kedvére valót, de amikor mégis, akkor kihasználta az alkalmat. Nincs ez most sem másképp, új hely, új emberek és köztük az a bizonyos páciens, akinek Dorian a neve vagy legalábbis valami hasonló. Nem éppen veszedelmes, de annál jobban néz ki. Ideális egy olyan férfi számára, aki nem akar kapcsolatot, csak egy kis futó kalandot egy olyannal, aki felett uralkodhat és akit kedvére használhat, majd eldobhat, ha megunja. Egyelőre még érdekli, de nem árt előre gondolkodni. Így aztán ma tovább maradt bent a szokásosnál, egy kevés papírmunkát követően, amit csak azért csinált meg, hogy fokozza a vágyát, elindul Dorian szobája felé. Persze útközben megállítják, az egyik beteg, mindenféle hülyeséggel, majd feltűnik egy nővér is, akit kellően leordít, amiért hagyja az illetőt egyedül mászkálni. Néha úgy érzi, itt ő az egyetlen normális ember. Ujjával szórakozottan végigsimítja a falat menet közben. Már előre élvezi, micsoda estében lesz most része... vagy nem. Még nem döntötte el, meddig megy el, csak azt, hogy megdolgozza kicsit a fiút. Nem kopog, az itt nem szokás, főleg nem neki. A fiú nem ijed meg a látványától, ez jó, így legalább könnyebb dolga lesz. Nem szól, csak körbenéz. Megnézi magának a jól ismert helyet, az érintetlen vacsorát, a fiút, aki közben helyezkedik kicsit és felül a falnak támaszkodva.
- Dorian, miért nem etted meg a vacsorát? – kérdezi mindenféle köszönés nélkül és közben rá sem néz. Inkább a kórlapot veszi a kezébe és azt nézegeti, de semmi különös nincs rajta. Elvégezték a szükséges vizsgálatokat, de nyugodt napja volt a fiúnak. Ez pont jó a terveit tekintve.
- Hogy érzed ma magad? – nem fárasztja magát azzal, hogy magázza, fiatal is, szóval semmi oka rá. Leül mellé az ágyra, ami másoknál azért nem szokása, ellenőrzi a pulzusát, a lázát, de minden normális, tényleg nyugodt napja van.
- Úgy tűnik egész jól vagy ma. Talán még kicsit alacsony is a pulzusod, de nem gond – majd ő felgyorsítja, gondolja magában. Lassan simít végig a fiú karján érzéki mozdulattal, miközben a szemeibe néz. Egyáltalán nem olyan ez az érintés, mintha meg akarná nyugtatni, éppen ellenkezőleg. Fel akarja izgatni, már ha képes ilyesemit érezni a fiú ennyi nyugtató mellett. Ha nem, hát úgy is jó, akkor csak megszerzi magának, hogy szórakozzon egy jót vele.

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2014. Feb. 21.

A nyugodalmas napja nagyjából abban a pillanatban látszik megsemmisülni mikor a szép doktor megjelenik, persze tudja a nevét, meg hogy nem rég jött ide, hiszen többnyire tiszta pillanatait éli, csak néha kell túlnyomni gyógyszerrel amikor rátör a pánik, bár nem érti néha miért nem kezdenek vele valamit, mert nem akar örök életére itt maradni, de már két éve hogy itt van és nincs menekvés, hacsak saját maga le nem küzdi a rohamait, de ez még nem sikerült neki, és ehhez segítség kellene. Felül az ágyon ahogy belép a férfi, és érdeklődéssel vegyes kíváncsisággal néz rá, de ahogy a vacsi kerül a témába kissé félrenézve válaszol.
- Nem vagyok éhes, nincs étvágyam... - aligha nem az egyik gyógyszere mellékhatása lehet az étvágytalanság, és hogy nem is igazán érzi azt ha éhes, ha meg eszik akkor meg émelyeg tőle egy kicsit, de szokás szerint ez itt senkit nem érdekel, így már nem is erőlteti meg magát azzal hogy szóvá teszi, úgysem fog változni, max még valamit belé tömnek hogy hallgasson, és le van rendezve az ügy. A kérdésre kissé elgondolkodik, tulajdonképpen semmilyen napja van, se nem rossz se nem jó.
- Kicsit szédelgek de ha fekszem akkor azt sem érzem - szólal meg végül, hangja kellemes tenor, nem túl mély és valahogy illik is vékonyka alakjához és kissé szokatlan megjelenéséhez. Piercingje is volt, de azt kivették, és ha kikerülne innen újat kellene szúratnia, hiszen már benőtt a helye, két év elég volt rá. Pislog egyet és szemével követi Jay útját ahogy leül mellé az ágyra és a csuklójára simítja a kezét, aztán a homlokára, hogy ellenőrizze az értékeit, az első ilyen akciókor még megijedt hogy ezt miért, de ma már nem bánja, nem bánt. Láthatólag elégedett az eredménnyel, mert nem moccan el, inkább csak őt nézi, azok a szemek... gonosz szemek, de nem tudná megmondani miért is érzi annak.
- Azt hiszem a vérvételtől... - sóhajt és kinyújtja a bal karját, és látszik is hogy nem szépen vették le, nagy zöld folt maradt utána, de legalább fájni nem fáj csak ha valaki megnyomkodja, ő meg magának nem okoz fájdalmat. Megrezzen ahogy a doki végigsimít a karján, de nem olyan megnyugtatóan, ahhoz ez túl lassú, és túl kiszámított mozdulat, nagy barna szemeiben zavart kíváncsisággal nézi a szép férfiarcot.
- Jay doktor?

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2014. Feb. 21.

Ahogy közlebb megy látja, hogy a fiú már nem tart annyira tőle, mint eddig. Persze bizalmatlan, de közel sem annyira, amennyire akkor volt, amikor először látta. Nem akarja elkapkodni, pedig megtehetné, hogy ráveti magát. Inkább kiélvezi a helyzetet, húzza még kicsit. Van benne valami izgató, ahogy abban is, hogy a fiú mit sem tud erről és nem is tud majd ellene tenni semmit. Úgysem hinne neki senki, Jay pedig elég magas pozícióban van, annak ellenére, hogy nemrég került ide és még elég fiatal. Nem annyira, mint Dorian, de fiatal. Látszólag türelmesen hallgatja a fiút, de nem nagyon érdekli, amiről beszélnek.
- Az helytelen, enned kell. Nem nagyon érek rá, de megvárom, amíg elkezded... persze csak pár vizsgálat után – az órájára pillant, van még ideje bőven, de kell egy kis játék. A nővérek sem fognak bejönni, tudják, hogy itt van és azt is, ha zavarni merik, annak nem lesz jó vége. Azt meg senki nem akarja, így inkább messziről elkerülik munka közben. Ha tudnák, mennyire munka ez.
- Az a vérvételtől van, majd elmúlik. Mondanám, hogy pihenj sokat, de amúgy sem túl nagy a mozgástered – nem pimasz, inkább csak egy egyszerű ténymegállapítás a részéről. Meg is van, mivel tudja kissé megdolgozni a fiút, mivel tud hatni rá, hogy fogja be a száját. Mindenkiben megvan, csak meg kell találni. Leül, ellenőrzi a fiú értekeit, hogy kicsit hivatalosabbnak tűnjön a mai látogatása, majd amikor mindent rendben talál, összezavarja a fiút egyetlen érintéssel. Válasz helyett feláll, az ajtóhoz sétál, hogy bezárja. Nem kell véletlen látogató sem.
- Ki akarsz menni innen, igaz? Azt nem ígérhetem, hogy az épületen kívülre, de kezdetnek mondjuk a szobán kívülre. A kérdés, hogy mire vagy ezért hajlandó – lassan sétál közelebb, úgy néz ki, mint aki nagyon gondolkodik, pedig nem. Tudja mit akar. Itt a lehetőség, hogy a fiú önként adja meg neki, ha nem, hát elveszi. Neki úgy is jó. Leveszi a pulóvert és az ágy végébe dobja. Egyre közelebb sétál a fiúhoz, akinek az arca elég beszédes. Nagyjából látja rajta, hogy mi játszódik le most benne. Zavart tekintete tanácstalanságot, bizonytalanságot tükröz. Talán nem érti mit akar tőle, talán túl jól érti. Lecsökkenti a távolságot, annyira, mint az előbb. Ismét mellette ül az ágyon, de most még közelebb.
- Ha jól viselkedsz, talán... de csak talán el tudok intézni neked pár kedvezményt. Csak mondd meg mire vágysz és mit vagy hajlandó megtenni érte – nem úgy beszél vele, ahogy itt mindenki mással szokott. Elsősorban jó abban, amit csinál, másodsorban nem esik nehezére kihasználni a pozícióját. Tudja, hogy Dorian egyáltalán nem olyan, mint a többi bolond itt. Pár problémától eltekintve egészen normális. A valóságról reális képzete van, biztos benne, hogy érti, miről beszél neki. Ha nem, akkor még mindig ott van az a lehetőség, hogy elveszi, ami kell, ő meg nem kap semmit érte. Ő felajánlotta. Ha nem válaszol, lemarad. Ez így megy. Türelmetlenül pillant rá. Azért nem gondolta, hogy majd el is kell csábítania.

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2014. Feb. 21.

Tart a doktortól, hülye lenne ha nem tartana, de nem annyira mint az első alkalommal, akkor megijesztette őt a férfi egy kicsit. Aztán megszokta, és megtalálták azt az utat hogy közös hangra jutottak, legalábbis ő így érzi, bár sejti mennyire lehet kedvére a doktornak az ő társasága, hiszen ő csak munka neki. Egy újabb beteg a sokból, akit el kell látnia, és rendszeresen ellenőrizni hogy él-e még, és mi van vele. Erre a gondolatra akármilyen józan is, kicsit lekonyul a szája széle, és a kis szidásra is, persze ennie kellene de egyszerűen nem is akar talán. A vizsgálatok után, végül felkel, és egész picit megszédülve eszik meg egy fél zsömlét meg szalámit mellé, a teához nem nyúl, nem szomjas. De Jay doktornak talán elég lesz ennyi is.
- Tényleg nem megy le több, amúgy is csak hányingerem lesz tőle... - sóhajt és visszamegy az ágyra, addig is ülhet és nem érzi hogy kótyagos a feje areggeli vizsgálat miatt. Ami rendjén van hiszen vérveszteség volt neki, nem akkora csoda ha szédül, de majd kialussza. A megjegyzésre bánatos kis mosolyra húzódik a szája, de hát mitől legyen jókedve?
- Egész nap pihenek, gyakorlatilag két éve mást sem csinálok már... - válaszol színtelen hangon, hiszen szobából néha ugyan kimehet ha elég tünetmentesnek tűnik, de van amikor napokig ki sem teheti a lábát, nem tudja miért, nem követi ennyire az időt hogy peridósukra bontsa, de van amikor nem mehet sehová, és ha csendesen viseli akkor még jobban jár mintha hisztizne mert nem akar kába lenni a gyógyszer koktéltól amit belé szúrnak. Értetlenül figyeli a bezárt ajtót, ezt nem szokta csinálni, és kissé gyanakodva, bizalmatlanul méregeti a férfit, akit akaratlanul is végigmér, hiszen van mit néznie, és Dorian nem feltétlenül heteró, szívesen kalandozik a másik félen is. Az ajánlatot nem tudja hová tenni, de érti, túlzottan is jól, és ahogy a férfi felé közeledik, fogy az ideje dönteni, nem tud gondolkodni, és nem akarja ezt de... Gyarló, és menekülni szeretne innen.
- Mit kellene tennem érte? Mit akar pontosan? Engem? - kérdez bele merészen, és véletlenül egészen a közepébe a dolgoknak hiszen két éve nem volt szexuális kapcsolata sem. Csak egyszer egyszer magának a zuhany alatt amikor nagyon nem bírta már de az... félősen néz a doktorra.
- Hazamenni akarok innen, de kétlem hogy ezt elintézné nekem bármit is adnék cserébe érte... - sóhajt fel, de végül közelebb húzódik a férfihez, nem tud ellent állni, megkapja amit akar, amiért jött, hogy végül is ez miért lesz neki jó. Már ha jó lesz.

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2014. Feb. 21.

Ahogy eddig, most sem tévedett Wrighton doktor. Dorian esze jobban vág, mint azt az ember gondolná. Hiába nem bolond, azért 2 év hosszú idő. Ennyi idő alatt a normális emberek elméje is megbomlik itt, azonosulnak a helyzettel, a rájuk kényszerített szereppel. Dorian azonban más. Néhány szoronságos tünettől eltekintve teljesen megőrizte az ép elméjét és nem kell neki magyarázni, mire is megy ki a játék. Hát persze. A testi örömök. Valójában a doktor bárkit megkaphatna kint, a szabad világban, de azért meg kellene dolgoznia. Ahhoz meg semmi kedve. Eleget dolgozik itt, ha szórakozásra vágyik, akkor azt gyorsan szeretné elérni. Még mindig ott a lehetőség, hogy fizet a testi örömökért, ahhoz azonban egyáltalán nincs kedve. Miért fizessen olyanért, amit itt ingyen is megkaphat. Ráadásul ki sem fog derülni… Így a pénze is megmarad és a titka is, hogy a férfiakhoz jobban vonzódik, mint azt bármelyik nővér gondolná. Sorban állnak az ajtaja előtt, a bolondnak is feltűnne, hogy mit akarnak, azonban mind nő… és dr. Wrighton szeretné elkerülni a kellemetlenséget, hogy esetleg a partnere többet lát a dologba, mint amit valójában jelent. Pontosabban semmit, csak egy, illetve, ha annyira jó volt, akkor több menetet, de semmi mást. Egy nővért mégsem intézhet el egy injekcióval. Míg Doriant könnyedén lenyugtathatja, ha esetleg többet akarna. Ezt mondjuk kizártnak tartja, a fiúnak van esze, nyilván azért fog belemenni ebbe az egészbe, ha belemegy, hogy szabaduljon. A doki pedig mindent meg fog ezért tenni. Vagy nem. Ezen még ráér gondolkodni.
- Nagyon helyes, látom gyorsan kapcsolsz. Téged. Most téged akarlak – vészesen lassan közelít. Hangtalanul lépked, mint egy vadállat, aki a zsákmányát lesi, elszántság tükröződik a szemében. Tetszik neki a fiú.
- Mikor csináltad legutóbb? Volt bárki is, aki… hasonlót akart veled művelni? – nem mondja ki, mintha ettől nem lenne ugyanaz a dolog, mintha kevésbé lenne bűnös, ha nem nevezi nevén. Ez csak egyfajta szokás nála, hiszen ki mondta, hogy aki pszichiáter, nem lehet maga is bolond. Legalább egy kicsit. Egy egészen kicsit.
- Nem mehetsz haza, de kimehetsz innen. Többször. Messzebbre. Ha jó fiú leszel… most… és amikor akarom – közben odalép hozzá. Egyik kezével megragadja a fejét és minden előzetes figyelmeztetés nélkül, kicsit sem finoman rántja a fiú fejét az ágyékához.
- Csináld. Mutasd meg, hogy megéri elengednem téged. Mutasd meg mennyire vagy jó – utasítja a fiút. Becsukja a szemét egy pillanatra, ajkai körül perverz mosoly húzódik. A játék még csak most kezdődik.

Hozzászólások száma : 11 Join date : 2014. Feb. 21.

Nincs nagy baj az agyával, csak ezt az itteni doktorok nem nagyon veszik figyelembe, hiszen mindenki aki itt van, az bolond, ezen nincs mit szépíteni és nem akarják észrevenni hogy ő nem olyan. És nem is vasember, nem fogja sokáig kibírni itt józanul, és egyre elkeseredettebb a hangulata is, bár nem mutatja ki, mert akkor telenyomnák nyugtatóval és hangulatjavítóval, amire nem igazán vágyik. Próbálja megőrizni az ép eszét de ez egyre nehezebb és a nénikéje sem igazán ér rá mindig itt lenni vele. Pedig nagyon igényelné a társaságot, amik nem ilyen közös foglalkozások, mert azokat nem szereti, csak elszenvedi őket és túléli. Kínlódás csak, szükséges rossz. Félősen borzong meg ahogy Jay közeledik felé, nem bízik benne, fél tőle, ugyanakkor vonzónak is találja, és már nem küzd a jelenléte ellen. Elfogadta hogy ő az új doktor, a szép doktor ahogyan magában mindig nevezni szokta. Nem igazán tartja számon az itt megforduló orvosokat a fele éppen olyan érzéketlen mint egy darab fa.
- De hát....miért engem? - kérdezi kissé sután, ahogy a férfit figyeli hogy mit csinál, és közeledik felé, a végzetét érzi szinte közeledni, tisztában van a tényekkel, hogy az ő szava itt semmit nem ér, és nincs benne elég erő a küzdelemhez sem, ő csak egy... játékszer lehet a férfi kezében. A gondolatra elönti a pánik első hulláma, de igyekszik visszafogni és a kérdésre koncentrál, amit Jay kérdez tőle, hogy mikor.
- Amikor.... amikor... a családom... törökországban... -akadozik el, és szemei elvesztik a fókuszt, a férfit nézi de nem őt látja, sokkal messzebbre, visszább lát az időben, és egy török arc jelenik meg ahogy vigyorog, de aztán a doktor megragadja és vissza libben a valóságba de a mondat kiesik az eszéből, nem emlékszik mit mondott pontosan, csak hogy az arca kellemetlenül közel került a doktor ágyékához, és nem menekülhet... Reszketeg mozdulatokkal, sután nyúl az övhöz és kezdi el kibontani, volt már férfival, a baleset előtti kapcsolata is pasival volt, nem ismeretlen előtte a dolog.
- Jay doktor... - pillant fel, ahogy kifűzte az övet és egy pillanatot tétovázik, de bármit is lát, elhallgat és inkább csendben bontogatja tovább a gombot, aztán a kis zipzárat, és végül a boxer tárul elé. Akaratlanul is nyel egyet ahogy megpillantja a másik férfi farkát, és enyhe zavarba jön ettől. Azért ezt talán nem kellene tenniük...

Hozzászólások száma : 5 Join date : 2014. Feb. 21.

Ő is tisztában van vele teljes mértékben, hogy ez nem helyes, de valami haszna is legyen már a munkájából. A fizetésen kívül persze, ami nem lenne magas, ha nem lenne ennyire jó szakember. Egy jó szakember pedig megengedhet magának néha egy kis pluszt, mint ez most, hogy ingyen és következményektől mentesen juthasson orgazmushoz. Hiszen Dorian egyrészt vonzó, ritkán találkozik a munkája során hasonló fiúkkal. Másrészt pedig kevés ok van arra, hogy miért tartják itt, tehát nem is teljesen bolond… Ami csak jó lehet, hiszen így biztosan nem szólja el magát, kockáztatva annak a lehetőségét, hogy ezért újabb szurival fogják jutalmazni. Ugyan ki hinné el, hogy egy ilyen nagy nevű dokinak pont egy ilyen fiúval akadna dolga, aki be van zárva a zárt osztályra? A doki a város legkapósabb agglegénye, mindenki csak a bejelentést várja, melyik szerencsés nő nyeri el a kegyeit. Amire nem sok esélye van szinte egyiknek sem, de az más kérdés. Nem akarja még elkötelezni magát és ha egyszer megteszi, nem tudja, hogy férfi vagy nő mellett fog ez megtörténni. Ez még biztosan nem most lesz. Felvont szemöldökkel hallgatja a fiú válaszát.
- Nem mondom, hogy értem, de úgy veszem, volt már szexuális kapcsolatod férfival is – a lényegen végülis nem változtat. Nem tudja meddig jutnak el. Talán ma csak a száját próbálja ki, máskor a fenekét, talán annyira jó lesz a fiú, hogy most akarja felfedezni mindenhol… A lényeg, hogy egyszer kipróbálja a fenekét is. Ha jó, akkor többször is. Látja, hogy Dorian nincs egészen képben pár pillanatig, majdnem előjön belőle az orvos, de végül a vágy győz és a meglepett fiút az ágyékához húzza.
- Tudod Dorian, a szabadságért… Mindennek ára van, ennek is. Szerinted sokat kérek? – annak ellenére, hogy a kérdés költői, akár válaszolhat is a fiú, ha nagyon akar. Mindenesetre tudja a dolgát, utasítás nélkül gombolja ki a nadrágot, majd a boxertől is megszabadítva végre elé tárul a doki farka.
- A tied… gyerünk… játszadozz – kinyújtja a karját és beletúr Dorian fürtjeibe. Tetszik neki a haja, tetszik rajta minden, akár azt is el tudná képzelni, hogy hazavigye magához és akkor játsszon vele, amikor csak kedve van. Persze ez elég merész ötlet, de ki tudja, ha ő valamit a fejébe vesz, azt megvalósítja. Van elég tekintélye hozzá, hogy neki szinte mindent elnézzenek. Majd azt mondja, otthon kezeli a páciensét, mert szakmai szempontból ez jobban segíti a gyógyulását. Ugyan ki merne szembeszállni az ő szakmai szempontjaival? Senki. Egy ideig hagyja, hogy a fiú kedvére ízlelgesse, nyalogassa, úgy, ahogy jó neki, aztán hátralép, elhúzódik, a farka kicsúszik a fiú szájából.
- És most lássuk, te mennyire vágysz rám – eldönti a fiút az ágyon, keze az ágyékára markol. Egészen közel hajol hozzá, szabad kezével az ágyon támaszkodik meg a fiú feje mellett, majd előrehajol. Szokatlan, kissé még neki is merész, de nem tud ellenállni a kísértésnek. Ajkait páciense ajkaira tapasztja. Keze közben a nadrág alá csúszik, hogy Dorian férfiasságának teljes valóján simítson végig. Nem siet, pedig türelmetlen. Lejjebb húzza róla a nadrágot, csak útban van.

» Dorian Albright