Devil and Night's Club

Régóta erre vágytam, hogy Keith végre az enyém legyen. Nem gondoltam, hogy ehhez csak annyi kell, hogy betépve szexeljünk egy jót és ő is rájön, mennyire jó páros lehetnénk. Nem csak mint barátok, hanem így is, mint szeretők. Azóta már eltelt egy kis idő és ő is belátta, hogy igazam volt. Jól kijövünk egymással, ez eddig sem volt kérdés, de nagy az összhang az ágyban is. Nem is értem, most miért nem otthon gyűrjük a lepedőt és miért egy hangos szórakozóhelyen töltjük az időt. Ja de… Miattam. Hiszen az üzlet is fontos, abból van a pénz, sok pénz, ami meg jól jön mindig. Nem lopva pillantok a páromra, hanem áthatóan nézem, amikor éppen van annyi időm két üzlet között és szinte ölni tudnék, amikor valaki megzavar ebben. De haladni kell, minél előbb végzek a dolgommal, annál hamarabb vethetem rá magam Keith-re. A cucc szépen fogy, jó üzlet, ki gondolta volna, hogy egy ilyen városban szinte hiánycikk, pedig kereslet az van rá bőven. Már a sokadik vevőt szolgálom ki, amikor végre elfogy, ami nálam van. Két tabletta marad csak, de azt megtartom magunknak, hátha. Szeretjük felpörgetni a dolgot, néha nem árt egy kis plusz segítség, hogy biztosan a magasba szálljunk. Persze megy az nekünk amúgy is.
- És ki volt az? – szinte gyilkos tekintettel nézek végig a helyen, pedig láttam, amikor a csajok bepróbálkoztak, de nem fogom bevallani, hogy ugrásra készen figyeltem, mikor kell közbeavatkozni. Hiszen én nem vagyok féltékeny. Dehogy. Nyíltan és bevallottan egyáltalán nem.
- Bocs, nem gondoltam, hogy itt ennyire megy az üzlet – leülök mellé a bárpulthoz, persze hagyom, hogy a nyakamba csókoljon. Elégedetten morranok fel, ezt szeretem, meg azt is, hogy mindezt nyilvánosan teszi. Komolyan gondolja ezt a dolgot, ahogy én is.
- De már csak a tied vagyok – vigyorodok el. Intek a pultosnak, hogy jöhet még egy kör a piából és amíg megkapjuk, én is rávetem magam a páromra. Hosszú, forró csókban részesítem, olyanban, amitől az átlagemberek elpirulnak. Ez már olyasmi, aminek inkább a lakásban, azon belül is a hálóban lenne a helye.
- Csak a miheztartás végett, hogy mindenki tudja, az enyém vagy – sóhajtom bele kis vigyorral a szájába. Szeretem kisajátítani, persze szabad, azt csinál, amit akar, nem korlátozom, de néha azért szeretek irányítani.
- Mihez van kedved? Hosszú még az este… Én meg unom a zajt – jelentem ki. Vágok egy fintort, semmi bajom nincs az ilyen helyekkel, de most nem erre vágyom. Inkább Keith-re. Rá nagyon.

Elhelyezkedek az egyik bárszéken Keith mellett. Végre végeztem, nincs mára több dolgom és többet is adtam el, mint terveztem, szinte elég sem volt a cucc. Nem számítottam rá, hogy ennyire bejön az üzlet. Amint leteszem magam, egyből meg is mutatom mindenkinek, hogy a fiú az enyém. Ő csak a nyakamba csókol, nem tagadom, szeretem, de én ennél is messzebbre megyek és csókkal fejezem ki, hogy felesleges próbálkozni, elkelt. Fél szemmel mindig őt figyeltem, ki megy oda hozzá és ki próbálkozik be és nem tetszett, amit láttam, hiszen egymást váltották a hívatlan alakok. Nem nézek körbe, már nem érdekel, mit gondolnak mások, de biztos vagyok benne, hogy néhány embernek leesik az álla. Van is miért. Nincs mindenkinek ilyen jó pasija, mint nekem. Még az is szexi, ahogy azt a koktélt issza.
- Ez is korhatáros, ahogy ezt a koktélt iszod. Hogy csinálod, hogy ez az ártatlan mozdulat is ennyire izgató tud lenni? – kinyújtom a kezem és végigsimítok az övén, amelyikben a pohár van. A kijelentésére felnevetek.
- Tudod, hogy nálam nem igazán játszanak a csajok. Főleg most… nem cserélnélek le senkire, nyugi – kuncogok, annyira édes, amikor féltékeny. Pont, mint én, csak nekem nem áll jól. Inkább nevetséges, mert eddig még soha nem voltam féltékeny. Senki nem érdekelt annyira. Keith viszont más. Ő kivétel mindenben. Fogalmam sincs mihez van kedvem ma este, csak abban vagyok biztos, hogy vele akarok lenni. Az, hogy mit csinálunk nem lényeg, együtt mindig feltaláljuk magunkat. Vele csak úgy lenni is jó, de biztos vagyok benne, hogy mindjárt kitalál valamit. Nem tévedek. Azt is tudja, mihez lenne kedvem, pedig még én magam sem tudom.
- Hintázni? Ez jó ötlet. Legalább éjszaka a miénk a játszótér, ha már egész nap a gyerekek birtokolják. Este senki nem szól be – fura, de szeretem a játszótereket. Talán azért, mert én is egy gyerek vagyok, csak nem látszik. A hinta különösen kedvenc és ebben sem különbözünk, Keith is pont azt szereti. Fel is állok, leteszem a pénz a pultra.
- Menjünk bébi. Mindjárt reggel van, nekem viszont komoly terveim vannak veled azon a játszótéren. Csináltad már hintában? – nem érdekel ki hallja, bár szerintem senki, nagy zaj van. Azért is akarok menni, most nem erre vágyom, csak a párom társaságára.
- Menjünk, mert esküszöm itt mindenki előtt szaggatom le rólad ruhát – vigyorgok rá. A tekintetemből kiolvashatja, ha nem is szószerint, de gondolatban éppen most teszem meg, amiről beszéltem, vagyis levetkőztetem. Talán nem nagy bűn. Nem tudok betelni vele.

Erre vártam már egy ideje, hogy végre végezzek a melóval, de így utólag nem bánom, hogy elhúzódott, hiszen rendes mennyiséget sikerült elpasszolni, amitől a pénztárcám viszont dagad elég rendesen. Viszont ha már végre vége, mennék is, elég volt ennyi a zajból és az egyéb zavaró körülményekből. Mióta együtt vagyunk Keith-el, kezdek kicsit visszavenni. Már nem az állandó bulik érdekelnek, szívesebben vagyok vele kettesben. Ennek ellenére nem lettem otthonülő, dehogy. Hiszen most sem haza, hanem a játszótérre tartunk, nekem meg már megvan a kissé illetlen gondolatom, mit is kellene csinálni ott, ahol napközben gyerekek játszanak. Valami egészen korhatáros dolgot. Ami nagyon élvezetes. Éjszaka a legjobb, teljesen üres, ez már messziről látszik és nem is várok mást ilyen késői órán. Szerencsére nem hogy gyerek, felnőtt sincs ott. Végre.
- Szerintem nagyjából akkor voltam én is játszótéren, amikor te. Ide mindig együtt járunk – villantok egy mosolyt. Tény, hogy gyakran töltöttük régebben is játszótéren az időt, de mióta összejöttünk, ez lesz az első.
- Viszont most vagyunk itt először, mióta a pasim vagy, szóval… ezt emlékezetessé kell tenni – sokatmondó vigyorral ejtek el egy kis morzsát, csak, hogy tudja mire számíthat. De szerintem ismer eléggé ahhoz, hogy legyen valami sejtése, én nem csak hintázni akarok.
- Úgy van, én is valami ilyesmire gondoltam – vágom rá elégedetten. Ez helyes ténymegállapítás volt. Nem sietünk, így nem is kapkodom el ezt az egészet, ahogy a hinta felé szalad, én lassan követem, nem gyorsítom meg a lépéseim. Csak nézem vékony testét, ahogy ledobja magát a hintára. Szexi. Ráadásul az enyém. Lassan követem az éjszakában, már javában hintázik, mire én is utolérem a kis kerítésen túl.
- Jó ötlet ez a játszótér dolog… hasznos. Nappal a kölyköké, éjszaka a miénk. Legalább ki van használva rendesen – kérdésére nem is válaszolok, csak mögé kerülök és meglököm a hintát. Ha ennyire szeretné… akár hintázhatunk is, ha már itt vagyunk. Aztán leteszteljük, mennyit bír a játék. Legalábbis jó lenne, nem a homokban akarom csinálni. A hátára teszem a kezem és meglököm, amikor éppen úgy ítélem meg, hogy lassul, közben meg rágyújtok egy cigire, mert miért ne. Napközben el tudom képzelni mennyire visítanának velem az unatkozó anyukák, de most senki nem szól be és még a csikket is nyugodt szívvel dobom a homokba. Majd holnap egy homokvár dísze lehet. Nem tudom meddig bírom, de egyszercsak nem lököm tovább a hintát és amikor lassul, megállítom.
- Mi is az, amit még nem csináltál itt, de szeretnéd kipróbálni? Meséld el… - mint valami démon, úgy suttogok, egészen közel hajolva hozzá. Kezeim a derekára csúsznak és belecsókolok a nyakába.

Ez az egyik legjobb döntés, a játszótér. Sokkal jobb itt, mint azon a zajos helyen, ahol Keith szerint mindenki engem, szerintem meg mindenki őt bámulta. Egészséges féltékenység van bennem, legalábbis bevallottan. Van ennek egy ennél is magasabb szintje, de azt még magamnak sem vallom be. Elég az a tény, hogy bárki hozzáérne Keith-hez, eltenném láb alól. Ő az enyém. Sokáig vártam rá, de megérte, örülök, hogy azon a részeg estén nem fogtam vissza magam. Jól sült el a dolog és a mai napig élvezem ennek hatását. Azt, hogy egy pár lettünk. Követem a játszótérre, egészen a hintáig. Nem mondom, én is szívesen hintáznék, de ő élvez elsőbbséget, így mögé kerülök és meglököm. Elvigyorodok, ilyenkor tisztára olyan, mint egy gyerek. Jó, máskor is, de most kimondottan. Meglököm párszor, közben rágyújtok, amit persze el is lop tőlem.
- Ez szép, mondhatom. Még a cigim is kell? – morgolódok, de persze csak ugratom és ezt ő is tudja. Van másik, ha kell, de most nem kell. Amire készülök, ahhoz semmi ilyesmire nincs szükség. Másra kell a szám és az övé is. Úgy döntök, ennek érdekében, hogy ne csak hintázzon, teszek is, nem lököm tovább, így lassulni kezd a hinta.
- Szerinted ez a hinta kibírna kettőnket? – kérdezek rá. Úgy teszem fel a kérdést, mintha semmi hátsó szándék nem lenne benne, pedig ő is tudja, nem hintázni akarok rajta. Valami egészen mást akarok csinálni.
- Én sem csináltam még sokmindent, szóval azt hiszem könnyen találunk valamit, amihez mindkettőnknek kedve van – suttogom a nyakába. Tudom, mennyire szereti, ahogy finoman csiklandozom a bőrét. Szeretem, hogy ilyen érzékeny minden érintesemre. Nagyon bevadulok attól, ha beindul rám. Erre pedig nem szokott panasz lenni. Hozzámsimul, érezheti, mennyire nem hagy hidegen és már tudhatja, mi jár a fejemben. Mindig kívánom, bármikor kész vagyok szexelni vele. Ez most sincs másképp. Alig várom, hogy végre kipróbáljuk, milyen játszótéren csinálni.
- A legszívesebben most letépném rólad a nadrágot és úgy megdugnálak, hogy holnap nem tudnál leülni arra a formás fenekedre – suttogom halkan, de a hangom árulkodó. Tudja, hogy nem bántanám. Attól még szeretem kimondani, amit gondolok. Volt már, hogy kényszerpihenőt tartottunk, mert nem akartam neki fájdalmat okozni, túl sokszor csináltuk egymás után. Még erre is képes vagyok, ha róla van szó. Várok, akkor is, ha nehezen bírom. A legszívesebben ki sem engedném az ágyból. Legalábbis a lakásból semmiképpen. A kezem elkalandozik, végigsimítok lapos hasán, de nem állok meg, még lejjebb simítok. Kezemmel rámarkolok a férfiasságára, már várom, hogy felnyögjön, az nagyon izgató.