Keith Crosseria

Külső és belső tulajdonságok

Szeme:Eredetileg világoskék, de szívesen visel színes kontaktlencsét, a kedvence az élénkzöld.
Haja: Rövid barna, de szinte mindig máshogy áll, és más a színe. Szereti ha színes, néha szőke tincs van benne, néha kék, zöld vagy éppen mindez egyszerre… Hol előre vasalva takarja el a fél szemét, hol hátrazselézve hordja, hol csak szélfútta hatásúra kócolja…
Érdekesség:Piercing és tetoválás is van, mindkettővel jól el van eresztve. Piercingek: az orrnyergében egészen felül, a nyelvében, valamint az ajkában is akad kettő. Hogy mikor milyen alakú darab van benne, az is változó. Nem beszélve a fülbevalókról. Tetoválás: a mellkasán van egy nagyobb szárnyas minta, valamint a karjait díszítik még tetoválások. Egyenlőre nem szeretne többet.
Alkata:Kifejezetten vékony, és alapvetően izmos. Nem kidolgozott, inkább csak arányos. Picit szélesebb felsőtestéhez keskeny csípő tartozik.
Ruházat:Nagyjából mindent hajlandó felvenni, ami színes, és kirikít a tömegből. Szereti a kényelmes farmereket, és a széles övcsatokat, ezekből már egész kis gyűjteménye van, valamint a színes pólókból, és trikókból is, mivel az ingeket ki nem állhatja. Sokszor van rajta kendő is, hol a fején, hol a nyakában, hol a csuklójára tekerve, és nem veti meg az ékszereket sem. Az öltözködését tekintve eléggé hiú és szereti is a márkás holmikat. Lábán vagy edzőcipő vagy bakancs.

Jellem: Vad, lázadó típus, nem szívesen enged közel magához senkit, azt is csak nagy nehezen. Szurkálódós jelleme miatt, nem is igen akarnak vele barátkozni, de éppen ez a célja. Jobban kedveli a magányosságot, de ha valaki elég kitartó és gyenge pillanatban kapja el, akkor rájöhet, hogy minden szúrós modora, és vad kinézete ellenére nem rossz gyerek, inkább csak meg nem értett. Ha valakivel már közelebbi viszonyba keveredett, akkor elég figyelmes és megértő, na meg türelmetlen. A türelem nem erős oldala, de ennek is megvan a miértje. Szereti ha békén hagyják, de ha kellő óvatossággal közelít valaki, talán nem harap akkorát. Szomorúság rejtőzik benne mélyen, amiről nem szívesen beszél, de látszik a tekintetén.
Szokásai, hobbik: Dohányzik, lovagol, emellett szeret fára mászni és biliárdozni is. Reggelente kávéval kel, és a kedvenc együttese dalaival.
Szereti/nem szereti:Rajzolni, egyedül lenni, biliárdozni, a finom ételeket, Brant, a kávét, a fekete dunhillt//a mexikói kaját, a techno zenét, a felesleges nagyképűsködést.

Életem története

Keith nem volt mindig ilyen. Ilyen színes külsejű, tetovált, piercinges fiú, ennek is megvan a története hogy miért lett ilyen. A boldog gyerekkor, és örömteli születés igen távol áll tőle, mint valami mesevilág. Másodmagával jött a világra, amiből természetesen botrány lett, az apja nem akart két gyereket, főleg nem két fiút, így szinte minden adandó alkalommal elmondta hogy ez mekkora szerencsétlenség, és hogy miért verte meg a sors két bőgőmasinával. Persze ennek akkor nem voltak tudatában, sem ő sem Kyle. Annak ellenére, hogy felsőosztálybeliek voltak, Andrew és Monica is, nem éltek túlságosan jól egymással, de megtartották mindkét fiút. Ahogy nőttek és fejlődtek, úgy kezdtek egyre többet felfogni a világból, és az apai kifakadásokból, és nem egyszer járt el Andrew keze, amikor fiai valami olyasmit tettek/kérdeztek ami szerinte nem volt helyénvaló. A folyamatos szitkozódásról, és mocskolódásról nem is beszélve, amivel mindig a fiúkat illette. Monica szinte sosem volt otthon, nem volt valami felelősségtudatos anya, és kezdte unni agresszív iszákos férjét, így egyre inkább kimaradozott, ezzel is csak szítva a férfi haragját, aki jobb híján a gyerekeken verte le mindezt. Az iskola és a gimnázium ennek jegyében telt, és a fiúk is kezdtek elzülleni, iskola utáni kimaradozások, cigi, pia… rossz társaság. Amit soha nem kaptak meg otthon, azt máshol keresték, és nem számított az ár, a vágy hajtotta őket, hogy valaki foglalkozzon velük, és valakinek hiányozzanak. Ahogy elérték a 16 éves kort, az élet ezen szakasza is megszakadt, mivel abban az évben szörnyű skarlát járvány tombolt a városban, és Kyle el is kapta. Orvostól orvosig mentek, és mindenféle gyógyszert kipróbáltak, de úgy tűnt a fiú szervezete és immun rendszere túlságosan gyenge és még a gyógyszer is méreg volt a testének. Két héten belül el is veszítették, és Keitht sosem ismert magány és letargia sújtotta, volt hogy napokig csak kószált össze vissza, azt sem tudta sokszor merre jár, és egyre többet kötött ki testvére sírjánál. De visszahozni nem tudta őt soha, így lassan kezdett benne tudatosulni, hogy 16, lassan 17 éves fejjel egyedül maradt a világban. Az iskolát sem erőltette már, bár mindenki részvéttel fordult felé, nem bírt megmaradni ott, és az érettségit is kínlódva tette le.


Aztán elkezdődött az ámokfutás. Az ámokfutás az idővel, a társasággal, a depresszióval. Belecsöppent az alvilágba, és rászokott a cigire, a fűre, később jöttek keményebben is a dolgok, rush, és speed… és még ki tudja mi minden. Szárnyalva teltek az éjszakák, és álmodva a nappalok, de tudta jól, ez sem állapot, mégsem bírt kiszakadni. Aztán jött egy új dolog. Egy díler, egy fiatal férfi, aki alig lehetett idősebb nála, és tőle kezdte kapni a cuccot, és lenyűgözte az ereje, ahogyan képes volt bánni mindenkivel, legyen az pénzes seggfej, vagy koldus. Ez idő tájban kezdődtek nála a piercingek és tetoválások is, mivel nem szedett be mindent, amit kapott, hanem némi mennyiséget eladott, és a pénzből varratta ki magát. Egyre színesebb és telítettebb lett a teste, de ő nem bánta, neki tetszettek a tetoválások, és jelentést is társított melléjük, nem csak amolyan kósza hóbortból csináltatta őket. Erre Brandon is felfigyelt, mivel ő volt az új fiú, aki berobbant a dílerkedéssel a piacra és nagy sikere is volt az anyagainak, mert tiszták voltak, és még mindig alacsonyabb áron adta mint a legtöbben. A kis hal, nagy hallá vált az éjszaka világában.


Idővel közelebbi, jobb kapcsolatot alakított ki a dílerrel, de sajnos ez a kapcsolat sem tartott sokáig, mert egyszer egy kellemetlen éjszakán, lebuktak mindketten, és eltiltották őket egymástól. Keithnek vidékre kellett utaznia egy lovas farmra, amit két lány irányít, és értelemszerűen saját lovat is kapott ehhez, egy hasonlóan vérmes temperamentumú példányt mint ő maga. Cerberosnak nevezte el, és elkezdte betörni a lovat, de nem tudja ki izzadt meg jobban ilyenkor ő vagy a ló. Fél éve tart ez az elszigetelt állapot, és ő kénytelen a farmon maradni, mert ha nem teszi bukja a családi vagyont, és talán még kellemetlen rendőrségi ügye is lehet ebből a kis éjszakai kalandból Brannel és a drogokkal. Bár mindennél jobban vágyik rá, hogy barátja megjelenjen, nem hisz a csodában, és így talán érthető miért ennyire zárkózott. Persze, akadnak azért szép pillanatok itt is, de ez nem az ő világa, ő nagyon városi fiú… Aztán ez az állapot is elmúlt, megtalálta azt a bizonyos kibúvót a felelősség alól, és a családi örökségét fogva ott hagyta a farmot, persze a ló még mindig az övé, de már nem jár ki hozzá, és az ikrekre bízta az ellátását. Ő most egy világvági városkában él, végre szabadon, messze a családjától, a barátjával, aki a szeretője is egyben.