Nathan Brightmore

Külső és belső tulajdonságok

Szemem szürkés, szinte mindig mosolyog, gyakran hordok kontaktlencsét, persze nem olyat, ami csak megváltoztatja a színét, sokkal inkább az olyanokat szeretem, ami másnak ijesztő.
Haja: Sötét hajam felnyírva hordom. Nagyon kényes vagyok rá, senki nem érhet hozzá. Fellépéseken kimondottan szeretem, ha szabadon lóg, a hétköznapokon gyakran összefogom vagy baseball sapka alá rejtem. Három piercingem van, ezek kívül nagyon sok tetoválás díszíti a testem és lehet, hogy ez gyarapodni fog. Persze mind színes, azokat szeretem. Nem vagyok annyira magas, amennyire egy pasinak kéne, de pont elég. Testalkatom inkább vékony, az utóbbi időben felszedtem egy kis izmot, az is főleg karizom, de alapvetően továbbra sem az a kisportolt alkat vagyok. A sportos ruhákat részesítem előnyben, egy farmer és egy szűk póló összeállításban érzem magam a legjobban. Néha az elegánsabb cuccok is szóba jöhetnek, azokból is az egyedi darabok. Szeretem, ha nem jön szembe az utcán, nagyon sokszor van olyan ötletem, amihez csak találnom kell valakit, aki megvalósítja. Az ilyen cuccokat szeretem a legjobban. Kiegészítőket nem hordok gyakran, óra mindig van a karomon, de úgy gondolom, ezen kívül elég a sok tetoválás és a piercingek, mint kiegészítők. A sportcipők és a bakancsok a kedvenceim. Nagyon bírom a retro darabokat is, nem csak a modern ruhákat.

“Ha szeretnél jobban megismerni…” Alapvetően kedves vagyok, de ha valaki felidegesít, ami elég könnyen megy, akkor nem kímélek senkit, nagyon b.nkó tudok lenni. Nehezen engedek közel magához bárkit, viszont, ha megszeretek valakit, akkor érte sokmindenre képes vagyok, éppen ezért kevés barátom van, a legtöbben inkább csak haverok, megválogatom, kivel állok szóba. Néha eléggé hisztis tudok lenni, főleg, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretném. Eléggé akaratos vagyok, mindent azonnal akarok az élet minden területén. Elég könnyen leszek szerelmes, mindig beleesk ebbe a hibába. Jókedvű vagyok, szeretek viccelődni, de aki először lát, annak hűvösnek és nem túl kedvesnek tűnök. Látszik rajtam a hangulatom és a véleményem is, az arcom mindig beszédes, nem tudom és nem is akarom titkolni, hogy éppen az adott helyzetről mi a véleményem. Ha valami nem a kedvemre való, képes vagyok durcázni és hisztizni, mint egy kétéves. Emellett szükségem van arra, hogy valaki irányítson. Mindig kell a valakihez tartozás érzése, képes vagyok rajongásig szeretni valakit és nehezen lépek ki a kapcsolatokból. Bármennyire nem úgy tűnik, érzékeny lelkű vagyok. Művészi hajlamaimban élem ki magam, gyakran írok dalszövegeket, ahol főleg saját élményekből táplálkozok. Nagyon fontos a zene.

Életem története

18 évvel ezelőtt születtem Seatonban egy teljesen átlagos családban. Egy testvérem van, kimondottan jó a kapcsolatunk, annak ellenére, hogy ő teljesen más, mint én. Szerintem néha a családom sem érti, hogy kire hasonlítok. A suliban inkább visszahúzódó voltam egy ideig, egészen addig, amíg rájöttem, hogy a középpontban lenni és botrányokat csinálni sokkal izgalmasabb. Nem voltam annyira kiemekedő a tanulásban, de azért rossz sem, megcsináltam, amit kellett, de már ekkor nyilvánvaló volt, hogy amihez nincs kedvem, ahhoz úgy is állok hozzá.


Úgy éreztem, csak teszem amit kell, de ez nem én voltam. Többre vágytam, ki akartam tűnni a tömegből. Valójában a kevés barátom körében éreztem jól magam, nem vágytam hatalmas nyilvánosságra, mégis egyre inkább abban éltem. A legjobb az volt, amikor meghúztam magam a szobámban, persze zárt ajtók mögött pár papírral, tollal meg a kedvenc gitárommal. Megállás nélkül tudok dalszövegeket írni, ha olyan a hangulatom. Valójában a saját élményeimet írom le, aztán addig kísérletezgetek, amíg a megfelelő dallammal együtt összeáll egy egésszé. Ahogy a banda is. Már a gimi idején járunk, ekkor alapítottam meg három haverommal a We own the night nevű zenekart. Először csak iskolai rendezvényeken, kisebb bulikon léptünk fel. Élveztem az egészet, egyre híresebbek lettünk, na persze egy egész termet nem töltöttünk meg, de jó úton haladtunk ahhoz. Közben leérettségiztem, de ez az egész már csak a zenéről szólt. Mindenki azt akarta, hogy tanuljak tovább, fel is vettek az egyetemre, de mellé többet jártam, minden időmet a próbák és a bulik kötötték le. Lemezfelvétel, interjú, minden, ami kell, beindult az élet. A hírnévnek azonban árnyoldala is van, amit el sem tudtam képzelni addig, amíg bele nem csöppentem. A csúcs felé vezető úton megindultam, de ezzel együtt megismertem az utat lefelé is. A zenei karrierem felfelé haladt, én magam meg lefelé. Az éjszakázás, a féktelen bulik, csajozások megtették a hatást. Ami kezdetben csak a sör volt, ma már a drog.


Hétköznapokon normális életet éltem, legalábbis próbáltam. Néha benéztem az egyetemre, de ha ott is voltam, nem az anyagot jegyezteltem lelkesen, hanem a legújabb dalszövegeket. Hétvégén pedig jött a buli, a fellépések. Teljesen a részemmé vált, nem zavart már sem a tömeg, sem mások rajongása, sem a fotósok. Néha nagyon kiakasztó tud lenni, ahogy a tinilányok a színpad előtt állva felém nyúlnak, hogy tapogassanak, hozzámérjenek, általában hagyom, de nem mindig van hozzá türelmem. Az pedig nagyon látszik rajtam, így sokak szerint b.nkó tudok lenni. Én nem érzem a határokat.


Aztán velem is megtörtént. A lány kitűnt a tömegből, egész fellépés alatt le sem tudtam venni róla a szemem, a buli után is csak őt kerestem. Féktelen éjszakát töltötünk együtt és egy kicsit hosszúra is nyúlt. Egészen egy évre, amikor kiderült, hogy megcsalt.


Minden, amiben hittem, összetört. Én magam is. Senki nem gondolná rólam, hogy valójában érzékeny vagyok, érzelmes és igénylem a törődést. Elvesztem. Belevetettem magam az éjszakába, keményebben, mint eddig. Mindenféle drogot kipróbáltam, nem érdekelt, mi lesz később, csak a pillanat számított.


Ekkor jött Kieran. Ő teljesen más volt, mint azok az emberek, akiket eddig ismertem. Ő üzemeltette a város összes szórakozóhelyét, amelyiket mégsem, ott is jelentős befolyással rendelkezett. Tetszett, hogy rosszfiú. Nem válogatott az eszközökben, mindig megszerezte, amit akart. Engem is akart, nekem meg nem volt ellene kifogásom. Mindent megtestesített, amire nekem szükségem volt. Hozzá tartozom, de talán túlságosan is. Megkapok tőle mindent, amit akarok, de semmit sem ingyen. Mindenért magas árat fizetek. A legjobb, hogy még élvezem is. Mindenki szerint ki kellene lépnem a kapcsolatból, én meg csak legyintek. Fogalmuk sincs, mi van köztünk, ők csak a felszínt látják. Megver, ölel, bánt, felemel. Azt hiszem olyan nekem ő, mint a drog. Függő lettem és élvezem a dolgot.


Nekem két arcom van. Az egyik, amit a koncerteken veszek elő, amikor a tinilányok a lábam előtt hevernek. Játszok nekik, megtestesítem, amit látni akarnak. A bulik után édesen mosolygok a fotókon, lelkesen osztogatom az aláírást. Aztán egy férfihoz térek haza. Nem tudja senki, mi zajlik köztünk. Együtt élünk, az ő lakásában, méghozzá elég fényűző életet. Ennek ellenére ez nem egészen egy normális párkapcsolat, Kieran csak használ engem, kedve szerint. Gondolom mélyen elnyomva érez irántam valamit, különben új játékszer után nézne, de nem, én kellek neki. Hogy ez nekem miért jó? Csak… Megkapok tőle mindent, amire szükségem van, még akkor is, ha ennek néha verés az ára. Ennek ellenére tudom, hogy szeret, nem csak birtokolni akar.