Parkos rész padokkal

- 

Ó, hogy állna a görcs a lábába annak, aki kora reggel a szobánk ajtaja előtt kezdett el steppelni. Aludni akarok! Ez senkit sem érdekel? Úgy tűnik nem, mert a kéretlen vendég, még mindig toporzékol, és most már az is biztos, hogy ide akar bejutni, mert úgy dörömböl az ajtón, mint akire rájött a cifra egy zsúfolt nyilvános vécén.
Hát nem siettem el a felkelést, még szépen kicsomagoltam magam a rám tekeredett takaróból, aztán felkaptam a fekete, szőrös mamuszomat, csak aztán totyogtam az ajtóhoz, hogy beengedjem a vendégünket. Szobatársam nyugodtan húzta tovább a lóbőrt, mint aki nem is hallott semmit. Nagyon tudtam irigyelni az alvókáját. Bár én is ilyen mélyen tudnák aludni, akkor akár felőlem az ágyat is elvihetnék alólam.
Alig nyitottam ki az ajtót, máris két csaj robbant be a szobába, egyenesen szobatársam ágyára, aki úgy pattant fel, mintha bomba robbant volna mellette. Azonnal kezdetét vette a férfinem kitárgyalása, ami engem egyáltalán nem érdekelt, ezért gyorsan bevonultam a fürdőbe, belátva, hogy itt bizony nem lesz több szundi. Gyorsan fogat mostam, aztán inkább otthagyva mindent elvonultam a szoba közeléből, mert még a fürdőben is hallottam a csajok ricsaját. Gondoltam, egy jó erős kávé után, majd visszajövök, és lefürdök, addigra talán elhúzzák a belüket. Nem azért, jóban vagyok a lányokkal, de kora reggel nem tudom elviselni a nyáladzást, főleg, egy ilyen ébresztő után.
Lecsattogtam hát a menzára egyszerű kis neon zöld sortban, meg egy bő, három számmal nagyobb egyszerű fekete pólóban, kócos hajjal, mamuszban. Mondanom sem kell, többen megfordultak utánam, de nem azért mert olyan jól nézhettem ki... Nem sűrűn járkálok pizsiben az iskola területén sem én, sem pedig más. De, egyszer meg kell törni a szokásokat.
A menza ablakán pislogtam kifelé, miközben vártam a kávémat, mikor is egy ismerős alakba akadt a tekintetem. Kellett egy kis idő, mire rájöttem, ki is az. Hiába, reggel az agyam nem kapcsol azonnal. Széles mosoly terült el az arcomon, majd fogva a kávémat kimentem Chezzy-hez.
- Ilyen korán idekinn rajzolgatsz? - kérdeztem köszönés helyett és egy óriási sóhajjal lehuppantam mellé, kortyoltam a kávémból, aztán közelebb hajolva hozzá, megnéztem a készülő művet. - Egész jó, de mi ez? - kérdeztem értetlenül, miközben ide-oda fogattam a fejem, próbáltam kitalálni, hogy mit is látok. Mondtam már, hogy túl korán van még nekem?

- 

Cseppet megnyugodtam, mikor lehuppantam barátom mellé, de amint jött a hülye színészkedésével, újra elborult az agyam.
- Nem nekem kell az orvos, hanem azoknak a cserfes kisasszonyoknak, akik nem tudnak aludni, mert rózsaszínködös traccspartit kell tartaniuk az iskola szépfiújáról - sóhajtottam lemondóan, és inkább a rajzzal kezdtem el foglalkozni. Ide-oda forgattam a fejem, de a jelenlegi agyi kapacitásommal nem tudtam felfogni, hogy mit is látok. Meg is jegyeztem ezt Chezzy-nek. Piszkálódására fény gyúlt elcsigázott elmémbe és egy hal o hagyta el ajkaimat. Végül jelképesen belekortyoltam az éltetű nedűbe is, hátha segít kicsit magamhoz térni.
- Még bele sem merültem a kávémba igazán, nem kell mindjárt hülyeségeket beszélni. - kicsit morcos vagyok még, de nem Chezzy-re haragszom, hanem azokra a libákra, akik nem hagytak aludni. Ha felébresztenek, akkor bizony nem vagyok valami kedves, és ezt barátom is nagyon jól tudja. Mondhatni ilyenkor egy igazi hisztigép vagyok, amíg fel nem ébredek teljesen és nem kezdek neki a napomnak, úgy igazából.
Ahogy ajkai az arcomhoz értek, éreztem, hogy egész testem azonnal libabőrös lett. Dünnyögve öleltem át magam fázósan, de azért egy kis vigyor is ott bujkált a szám szélén.
- Hideg - morogtam az orrom alatt, és vádlón a pc-ire mutattam. Na jó, talán nem is azok, lehet, hogy nem is azért lettem libabőrös, de amíg nem tudom az igazi okát, addig maradjuk a hideg ékszereknél.
Ennyivel le is tudtam a dolgot, inkább a vázlatokkal szemeztem, egyre jobban kezdtem magamhoz térni, és a szemeim azonnal felcsillantak, mikor mondta, hogy megcsinálta jégből is. Mindig is imádtam, mikor megmutatta a tehetségét. Mostanában nem sűrűn láttam, de mikor gyerekek voltunk sok dolgot csinált, amit csodálhattam ideig, percig, mert nem tudta sokáig fenn tartani.
Mélyen a gondolataimba merültem, hogyan tudnék ezen segíteni, de nem jutottam sokra. Elhúztam a szám.
- Nem beszéltél egy hozzád hasonló tehetséggel? Lehet, hogy segítene - mondtam érdeklődőn, és újabbat kortyoltam a kávémból. - Egyébként, mi a terv mára?

- 

Chezzy mindig, mindenhol, bármilyen helyzetben mosolyt tudott varázsolni az arcomra. Ezért is imádtam vele lenni. Ha tehetném, a nap huszonnégy óráját vele tölteném, de mivel ez nem lehetséges, így ez nem is adatott meg nekünk. Látszólagos felháborodásán is jót kuncogtam, majd egy fáradt sóhajjal hátra dőltem a padon és lehunytam a két szemem.
- El kellene ismerned, hogy azért nem olyan rossz pasi - kezdtem kissé elvékonyodott hangon, mint aki a világ összes rosszaságát be akarná vallani a szüleinek. - Talán még én is engednék neki... - Fél szemmel barátomra pillantottam, vártam a reakcióját. Ő is nagyon jól tudja, hogy azonnal kosarat kapna a srác, amint megpróbálna megszólítani. Csupán kíváncsi voltam, hogyan reagálna a hirtelen váltott nézőpontomra. De végül csak nem bírtam fojtatni a színészkedést, muszáj volt felnevetnem a képtelen ötleten.
Felmorrantam beszólására, miszerint én beszélek hülyeségeket, végül csak megenyhült a pici lelkem, mikor megláttam, melyik bögréből fogyassza a reggeli kávét. Apró mosoly jelent meg a számon és akaratlanul is megérintettem az orromban lévő karikát. Emlékszem, Chezzy volt az, aki elvitt kilövetni az orrom, végig fogta a kezem, és a végén, még egy jégszobrot is csinált nekem egy kutyusról. A régi szép emlékek...
Annyira elmerültem bennük, hogy észre sem vettem, közben hozzám beszél ez a jóember. Mint aki álomból ébred, úgy meredtem rá, és próbáltam visszaemlékezni, mit is mondott. Ám végül a jégszoborra terelődött minden figyelmem, és mikor kinyújtotta a kezét, azonnal éreztem a testemben eluralkodó izgatottságot, mint mikor gyerekként meglepetés várt minket otthon, és nem tudtuk mi is lehet az. Mindig efféle reakciót vált ki belőlem Chezzy művei.
- De szép - motyogtam, mint egy gyerek, majd erőmet használva, áttettem az én kezemre a tigrist. Finoman, mint egy hímes tojást. Bár tudtam, hogy ezek erős szobrok, nem fognak egy apró érintéstől összetörni, mégis úgy néztek ki, mintha bármelyik percben darabokra hullanának, ha nem vigyázunk rájuk. És pont ez volt az, ami megadta a szépségét. Óvatosan végighúztam a jégtigris hátán a mutatóujjam, közben úgy vigyorogtam, mint akinek ötöse volt a lottón.
- Ez egy nagyon jó ötlet! - kurjantottam fel. Észre sem vettem, hogy miközben a tigrissel szemeztem egyszerűen eltűnt a fáradtságom. - Akkor elmehetnénk a plázába, meg is nézhetnénk valami filmet, ha már ott vagyunk, valami horrort, közben ijesztgethetnénk, az embereket. Te a jéggel, én a telekinézissel. - Mondtam volna még a terveimet, de hirtelen eszembe jutott, hogy talán egyedül menne, így csak a jól bevált, szokásos bociszemes pillantást vetettem be. Úgy is megmondja a frankót, ha nem akarja, hogy vele menjek, de azért elviselnék vele egy közös napot a városban.