Chezzy Princeton

Külső és belső tulajdonságok

Jellem:
A jókedv mintaképe. Mindig vidám mosollyal az arcán jelenik meg, minden érdekli, és mindenért lelkesedik. Nagy, komolytalan gyerek leginkább. Kedves és vidám természet, aki folyton pörög, mint valami turbó búgócsiga. Ajkain mindig mosoly, és a vad öltözködés ellenére, egy megértő és érzékeny srác, jó humorérzékkel. Igazi barát tud lenni ha kell, de a flörtölés sem áll tőle távol. Ha valamit csinál, akkor azt véghez viszi bármibe is kerül, és soha nem adja fel. Mindig kell hogy valamit, csináljon, máskülönben unatkozna. És gyűlöl unatkozni. Szeret bulizni, de nem iszik, és nem dohányzik, ő megvan ezek nélkül, és jól tudja érezni magát akkor is ha csak gyümölcslevet iszik. Ő amolyan mázlista típus, mindig valami balhéba keveredik, amiből jól jön ki, pedig nem szándékosan keresi a bajt, de mindig megtalálja. A viselkedése néha bajba sodorja. Jellemzően nem érdekli a közvélemény a személyét illetően.

Kinézet:
Magas, 180 körüli vékony srác. Félhosszú barna hajába lilás vagy épp fehér tincsek vegyülnek, és általában egy széles napszemüveg rejti el szürkés kék szemeit, amik örök jókedvtől csillognak. Sokféle stílusban szeret öltözködni, és szinte mindent lezseren, lazán visel, ami jól áll neki. Elsősorban a farmereket, és pólókat szereti, a kiegészítőkkel, láncokkal, övekkel, gyűrűkkel és karperecekkel. Nyakláncot alig hord, fülbevalója nincs. A nyakán látható egy tetoválás, és az ajka van végiglőve pierincigekkel, garantáltan feltűnő jelenség. Aki nem ismeri elsőre kicsit depressziósnak nézhet de, de nála nagyobbat nem is csalhatna a látszat.

Életem története

Gyerekkor

Egy kedves ápolónéni cukrot ad nekem! Na persze, jó gyerek voltam, és hamar megtanultam biciklizni, aztán sikerült is mintaszerűen fejre állni vele, és betörni a fejem, szóval anyámék rohanhattak velem a sürgősségire. Ahogy ellátták a sebet, meg körbetekertek gézzel, mint valami múmiát, kaptam egy cukorkát, mert hősiesen tűrtem a fájdalmat, és nem hisztiztem, mint sok más gyerek. Utána, még jó párszor láttam a kedves ápoló nénit, mert nem tudtam magamra vigyázni, és ez a mai napig így van. És ráadásul a biciklim is tönkrement, pedig egy igazán mutatós, fekete-piros BMX volt…. Mély fájdalom, de aztán kaptam másikat, azzal a feltétellel, hogy nem töröm össze magam megint…. Hát, szerinted meddig tartott ez a dolog? Nem sokáig.


Hááát, nem lehet okom panaszra. Szerető családban nőttem fel, egy szem gyerekként, szóval rendesen el is kényeztettek, ahogyan azt kell. Megkaptam mindent, annak ellenére, hogy nem voltak gazdagok a szüleim, de szegények sem. Ilyen tipikus középkategóriás család a mienk, és hamar elkezdtek zeneiskolába is járatni, mikor észrevették hogy érdekel a zene. Szívesen csináltam, mert a mai napig is szívesen gitározok, de nem ebből szeretnék megélni, ez csak egy kellemes hobby számomra. Az általános iskola még ment, a középiskolában már bajaim akadtak a tanulással, de azért levizsgáztam, és végül felvettek egy grafikusképzőre, mert rajzolni, tervezni is nagyon szerettem. Szóval most grafikusként tervezek megélni.


Meghatározó élmény, meghatározó élmény…. Talán azt nevezném leginkább annak, amikor találkoztam a kedvenc zenekarommal. Volt egy buta sorsolás, be kellett küldeni valami kódot, és ha nyerünk, akkor el lehetett menni ingyenesen a legnagyobb koncertre, és utána még egy privát beszélgetésre, bulizásra is a backstageben. Tudni illik én nagy Skid Row rajongó vagyok, és igaz hogy az énekes az ismert, én mégis a gitárost istenítettem agyon, mert én is ugye ezen a hangszeren próbálkozom, és tök poénból beküldtem egy kódot, gondoltam, minek, úgysem fogok nyerni. Erre rá egy fél hónapra levélben kiküldték a gratuláló levelet, és a jegyet a koncertre, névre szólóan. Majd leestem a székről, mikor megláttam, de persze nagyon boldog voltam. Elmentem, a koncert fantasztikus volt, az első sorból élvezhettem az egészet, és utána a party is nagyon emlékezetes volt. Az az érzés, amikor találkozok azzal, akit imádok, akit példaképnek tekintek, akinek a tudását tisztelem, valami elmondhatatlan. Amikor kezet fogtunk, és gratulált a nyereményhez…. Nincs ehhez fogható élmény a világon.


Legnagyobb félelem? Irtóóóóózom a rovaroktól. A kicsiktől, a nagyoktól, a közepesektől, a zöldektől a barnáktól, és mindegyiktől. Undorító állatok, fúúúúj. Másfelől nagyon félek a vérvételtől, attól hogy olyan baleset ér, ami után nem tudok majd mozogni. Nekem nagyon fontos hogy mozogjak, mert minden érdekel, mindenhová rohanok, és ez az életem. Ha nem tehetném meg… jobb lenne a halál, mint a bénulás, és szenvedés…. Rettegek az ilyesmitől.