Brandon Glenn

Külső és belső tulajdonságok

Kék szemem, hideg tekintetem szinte zavarba ejtő, úgy tudok nézni másokat, hogy szinte könnyedén levetkőztetem egyetlen pillantással. Hosszú, sötét hajam régóta növesztem, magasról teszek mások véleményére, aki szerint túlzás, az csak irigy. Néha oldalt felnyírom, néha hagyom megnőni, mindig azt csinálom, amihez kedvem van. Tetoválások díszítik a testem, még közel sem annyi, mint szeretném, de rajta vagyok az ügyön. Két piercingem is van, azokkal viszont bőven beérem. Sminkelni is szoktam néha, ha éppen ahhoz van kedvem. Persze nem viszem túlzásba, de a szemem elég gyakran kihúzom. Magas vagyok, vékony testalkatú, de nem zavar. Ha akarnék, fel tudnék szedni magamra egy kis izmot, de az nem én lennék. Ki nem állhatom a kigyúrt állatokat. Az öltözködésemre is az egyediség jellemző, nem vagyok hajlandó bármit felvenni. Azokat szeretem, amik márkásak és biztos nem találom magam szembe velük az utcán. A fekete dominál a ruháim között, szeretem a bőr és a lakk dolgokat is, az egyedi bakancsokról nem is beszélve. Kiegészítő nem mindig van rajtam, az is hangulat kérdése. Alapjában azt hiszem, mindegy is, hogy mi van rajtam. Az embereknek már alapból tátva marad a szájuk tőlem. Gyakran szerintem meg sem nézik, mi van rajtam, elég az összhatás és a fenyegető tekintet.

Önző, akaratos, türelmetlen, irányítani akaró, uralkodó. Ezek írják le legjobban, hogy milyen is vagyok valójában. Másokkal szemben teljesen érdektelen vagyok, amíg nem húzzák keresztül a számításaim, addig nem érdekelnek, de ha valaki beleüti magát a dolgomba, az nagyon megbánja. Szeretem, ha mindig az történik, amit én akarok. Persze ki ne szeretné? A gond csak az, hogy én ezért mindent meg is teszek, az eszköz teljesen mindegy. Szeretek másokat használni és kihasználni. Az érdekeimnek megfelelően használom, ha megunom, eldobom. Nem vagyok az a szerelmes típus, romantikus meg főleg, nekem a kapcsolat az ágyban kezdődik és ott is fejeződik be, az is főleg pasikkal. Nem akarok függeni senkitől, azt szeretem, ha mindenki tőlem függ. Irányításmániás lennék? Talán, de nekem ez így jó. Utálom, ha valaki rám akarja erőszakolni az akartatát, olyankor gondolkodás nélkül ütök, fordítva meg elvárom, hogy mindenki úgy cselekedjen, ahogy nekem tetszik. Alapból sem vagyok egy türelmes alak, amit akarok, azt azonnal akarom. Ja és még valami. Nálam a vanília nem nyerő, én a bdsm-re szavazok.

Életem története

A történetem teljesen olyan, mint másé. Legalábbis az eleje. Nem születtem gazdag családban, normális körülmények között nevelkedtem, egy testvérem van. Semmi különös nincs ebben eddig. A suliban is jó voltam, igyekeztem minden elvárásnak megfelelni. Ez viszont elég fárasztó. Meg is untam hamar, amint kezdtem önállóbb lenni. Utáltam, hogy mindenkinek megvan mindene, a legmenőbb cuccokkal járnak suliba, sőt a gimiben olyan is volt, aki motorral vagy akár autóval járt. Ehhez képest nekem végig egy táskám volt, még azt sem tudtam lecserélni, egyszerűen nem engedhettük meg magunknak, hogy újat vegyünk, pedig az csak egy táska. Szóval valahol itt tartottam, amikor elegem lett. Letettem az érettségit, még egyetemre is jártam, de amikor nem tudtam előteremteni a tandíjat, lépnem kellett. Igen, árultam a testem. Persze nem úgy, mint a legtöbben, csak egy idősebb nőnek tettem a kedvére, jó sok pénzért, de nem bírtam sokáig. Undorodtam magamtól, úgy éreztem, képtelen leszek bármikor is normális kapcsolatot kialakítani ezekután. Csak egy testet láttam a tükörben, amit eladtam. A drogokhoz menekültem, kifejezetten élveztem, ahogy szétárad bennem és könnyűnek éreztem magam, semmi sem számított. A jóhoz vagy ahhoz, amit annak hiszünk, könnyű hozzászokni. Nem csak ez a jó benne. Ha jól csinálod, nagyon sok pénzt lehet vele keresni. Nekem pont ez kellett. Eleinte még túl óvatos voltam, de ez hamar változott. Már nagyban játszom. Nagyon sok drogost én látok el az anyaggal, akik ezért hajlandóak szemtelenül sok pénzt fizetni. A pénz kérdése megoldódott, de a magánélet… Ami azt illeti, teljesen elvesztem. Az már nyílt titok volt még a család előtt is, hogy nem kimondottan csak a csajok érdekelnek. Nem meglepő az oka, de azt csak én tudom. Szóval egyre inkább a pasikhoz vonzódtam, de ez a vonzalom sem volt nevezhető normális kapcsolatnak. Az egész ott kezdődött, hogy anyagot vett tőlem egy srác, Keith. Korábban is volt már dolgom pasikkal, de ő más volt. Birtokolni akartam az első pillanattól. Állítólag minden ilyen nem normális vágynak megvan az oka, én arra az időre vezetem vissza, amikor eladtam a testem. Azt akartam, hogy Keith csak az enyém legyen. Persze neki erről fogalma sem volt, hiszen barátok vagyunk, szerintem eszébe sem jutott, hogy nekem nem éppen ilyen gondolataim vannak vele kapcsolatban. Mondhatjuk úgy is, hogy sokkal többet akarok tőle. Már majdnem rávettem magam, hogy megmondjam neki, hiszen nem vagyok éppen félős, sem szégyenlős, de Keith túlságosan kell nekem ahhoz, hogy ezt elkapkodjam, de aztán történt valami. Nem éppen nézték jó szemmel már a barátságunkat sem, így aztán a családja száműzte valahova vidékre, a pokolon túlra. Nem tartott túl sokáig, amíg kiderítettem, hogy hova, de az már nem ment ilyen gyorsan, amíg eldöntöttem, hogy utána megyek. Hát így kerültem ide.